Érdekesség: A máltai kereszt története

A Máltai Lovagrend legfontosabb jelképe az úgynevezett „Máltai kereszt”.

Amikor az első keresztes vitézek elfoglalták Jeruzsálemet (1099), a város latin negyedében, Jézus sírja közelében, egy nekik is segíto kezet nyújtó ispotályos /kórházi/ szerzetesi közösséget találtak, akik a Szentföldre zarándokolók testi és lelki istápolásáról gondoskodó, Szent János oltalmába helyezett menedékházban, ispotályban muködtek. Az itáliai Amalfiból származó módos, jószándékú kereskedok alapították az intézményt 1048–1070 között, amelyrol egy középkori legenda így mesél:

Amalfi hajósok egyik üzleti útjukon, útban Palesztína felé, Málta szigete közelében viharba kerültek Szent János-éjszakáján. A megrémült hajósok fogadalmat tettek Szent Jánosnak, mihelyt épségben szárazföldet érnek, a tiszteletére egy zarándokok fogadására, gondozására szolgáló menedékházat építenek. Alighogy elhangzott a fogadalmuk, a szél megenyhült, és a sötét felhok között felragyogott egy csillag, aminek a sugarai ugyanolyan nyolcágúak, nyolccsúcsúak voltak, mint az Amalfi város címerében lévo csillagé. A csillag fényénél a hajósok újra nekivágtak az útnak, de Rhodosz szigeténél ismét tengeri viharba kerültek. Újból elhangzott a fogadalmuk, amire ugyanaz a csillag ismét megjelent a sötét égbolton, a vihar elállt, és a hajósok most már zavartalanul megérkeztek Palesztínába – ahol beváltották ígéretüket s felépítették az ispotályt. A két égi jel megjelenési helye: elobb Rhodosz szigete, a késobbiekben pedig Málta szigete a Szent János rend lovagjainak (latinul: johanniták) hazája lett.

Az ispotályos vallási közösség Frá Gerard vezetése alatt független, önálló szervezetté fejlodött, amit Sancta Domus Hospitalis Sancti Johannis-nak neveztek. Az elso keresztes hadjárat tömegesen vonzotta a zarándokokat, a kórház-menedékhely legendás életu elso rektora, Gerard, kivételes szervezoképességének tág tere nyílt az intézmény élén. A római Kúria úgy méltányolta muködésüket, hogy II. Pascal pápa 1113. február 15-én kelt bullájában megerosítette a Gerard által az ispotályos közösségnek adott regulát, s a rendet a Szentszék közvetlen oltalma, védelme alá helyezte, s biztosította számukra a szabad, más egyházi vagy világi tekintély beavatkozása nélküli vezetoválasztást, azaz a nagymester választás jogát.

Utóda, Frá Du Puy Raymund (1120-1158/60) a kor lovagi szellemében felvette a kórház mesterének = nagymester címét, és a hármas szerzetesi fogadalomhoz a muzulmánok elleni harc fogadalmát csatolva, katonai renddé, azaz egyházi lovagrenddé alakította elodje szervezetét. Így egyesült a szerzetesi és katonai funkció a renden belül.

Közismert tény, hogy a Szentföldön, Dél és Nyugat Európában a 12. század folyamán számos egyházi lovagrend alakult. Minden lovagrendnek jellegzetes öltözete, és saját színu, formájú keresztje fejezte ki az adott közösséghez való tartozást, egyidejuleg a más lovagrendektol való megkülönböztetést. A Szent János Rend saját egyházi jelvényeként a már említett nyolcágú, nyolccsúcsú fehér keresztformát választották, amit annak idején az Amalfiból jött kereskedok helyeztek el az általuk alapított kórház falán, mint városuk jelképét, amit ma a világon mint máltai keresztet ismernek. Ezt a keresztformát eloször Frá Gerard viselte a rendi fekete köpeny bal vállrészére, illetve a köpeny alatti fekete öltözet mellrészére varrva, s ami Du Puy Raymund alatt lett a Szent János Rend eloírt, egyházi-szerzetesi viselete. A nyolc csúcs a nyolc evangéliumi boldogságot jelképezi, amirol Jézus Galileában elhangzott beszédében szólt, s ami a legfontosabb lovagi erényeket is kifejezi. A Szentföldön ez a hely ma is a Nyolc Boldogság hegye nevet viseli. ( A nyolcas szám több kultúrában is pozitív tartalommal bíró, misztikus szám, amely tökéletes szimmetriába, harmóniába illesztheto be.)

Viszont hadi insigniaként egy “rövid, egyszeru” fehér keresztet választottak vörös mezoben. S amikor csatába indultak, vagy tengeri szállítmányok, szárazföldi karavánok védelmét látták el, fekete köpenyüket vörös színu, tunikaszeru ún. dalmát köpenyre cserélték – elol és hátul az “egyszeru” keresztformával – s e köpenyt viselték a páncélzat felett. Ezzel tették egyértelmuvé, hogy más jellegu feladatot látnak el.

A Jeruzsálemi Királyság bukása után a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend központja 18 évig Ciprus szigete volt. Majd Rhodosz következett (1309-1522), s végül Málta szigetén, és a környezo szigeteken (1530-l798) jutottak területi szuverenitás birtokába, s önálló államot alapítottak. A lovagi állam jelentos flottával, virágzó kereskedelemmel rendelkezo tengeri nagyhatalommá vált, a kereszténység katonai és kulturális eloorse és védoje lett Kelet kapujában. Nevezték Szent János rendnek, a johannitáknak, ispotályosoknak, majd új központjaik, államuk után kapták a rhodoszi, majd máltai lovagok elnevezést. A lovagok minden jelentos tengeri ütközetben részt vettek az oszmán terjeszkedéssel szemben. De huek maradtak ispotályos tradícióikhoz is, tovább folytatták a betegek ápolását a rászorulók gyámolítását, a gyengék védelmét.

1798-ban Napóleon elfoglalta Málta szigetét, s a lovagok elhagyták országukat. Egy nagyszeru
korszak zárult le: a szuverén területi államiság 268 éves idoszaka. A Lovagrend soha többé nem kapta vissza Máltát, pedig az Amiens-i szerzodés garantálta Málta visszaadását a lovagoknak. S ettol az idotol kezdodött el az addig egységes rend ágakra szakadása. Van olyan ág, amely teljesen feladta azt az függetlenséget, amelyet a lovagrend 1115 óta pápai rendelettel szerzett. Lehet, hogy egyszer sikerül visszaállítani a területtel rendelkezo
szuverén lovagi államot, amely ismét független lesz minden egyházi és egyéb állami hatalomtól.

A lovagok ma is jelentos szellemi, karitatív szolgálatot teljesítenek, mindenhol ahol jelen vannak, s szükség van a segítségükre. Tisztelik és követik a lovagok középkori eszméit és erényeit, orzik a lovagi hagyományokat és látványos külsoségeket, természetesen hozzáigazítva a mai kor körülményeihez és igényeihez. Szemléletüket, életvitelüket és tevékenységüket áthatja a humanitás szelleme, amely mindig a lovagi eszmények talpköve volt.

A máltai 2 eurós érme.

A Máltai kereszt részeinek jelentése:

A kereszt négy ága a Négy Legfontosabb Erénynek felel meg:

- Mértékletesség,
- Állhatatosság,
- Igazságosság,
- Bölcsesség,

A nyolc ág a nyolc Boldogságot jelképezi, amely egyben a legfontosabb lovagi erényeket is
szimbolizálja, a mai kor értelmezésében:

- Lelki tisztaság
- Becsületesség
- Példamutató élet
- Rászorulók önzetlen segítése
- Törekvés az igazságra
- Törekvés a békességre
- Tolerancia és megbocsátás
- A nehézségek és az üldöztetés elviselése

 Az Amalfi hercegség rövid története

Nagyon érdekes megismerkedni ezzel a kicsiny itáliai régióval, amellyel a történelem nagyon
hálátlanul bánt, méltatlanul felejtették el ezt a rövid ideig tartó, dicso multú hercegséget. Pedig
egykor egyenlo partnere volt Pisának, Genovának, sot Velencének is. S nekünk máltai lovagoknak és dámáknak azért különösen fontos tudni róluk, mert az Amalfi hercegségtol és hajdani nagyszeru polgáraitól örököltük a Máltai Lovagrend legfobb jelképét, az úgynevezett Máltai keresztet, amely ma a Máltai Köztársaság címere is, amely az Európai Unió tagja.
(Tudni kell, hogy ez a keresztforma a történelemben mindig nagyon népszeru és közkedvelt jelkép volt s ezért más lovagrendek és külföldi országok kitüntetéseiben is gyakran elofordul, csak más színben, alakban, vagy összefüggésben.)


Amalfi Hercegség és Köztársaság
Fennállt: 957-1100
Államformája: hercegség
Fovárosa: Amalfi
Elhelyezkedése: Itália déli részén Capua és Salernó között található,
Lakói tengeri kereskedelembol éltek és nagy gazdagságra tettek szert.
Kedvezo fekvésu kikötojébol az egész Földközi tenger jól megközelítheto volt.


Jelképe: kék alapon a négyágú, nyolc csúcsú kereszt. Ezt vitték magukkal a békés céllal utazó
kereskedok Amalfiból a Szentföldre.


Elso uralkodó: II. Mastalus
Utolsó uralkodó: Marinus Sebastus

Kép forrása: Wikipédia.

Itália államalakulatai 1000-ben

Az Amalfi Köztársaság vagy Amalfi Hercegség egy független államszervezet volt Dél-Olaszországban a
10-.11. században, amely kb. 150 évig létezett. A köztársaság a bizánci fennhatóság alatt álló
Nápolyi hercegségbol vált ki fokozatosan.

Amalfi fokozatosan építette ki birodalmát a Földközi-tengeren. Hatalmas kereskedelmi- és
hadiflottájának köszönhetoen Genova, Pisa és Velence mellett a Földközi-tenger kereskedelmét uraló
négy tengeri köztársaság egyike lett.A hercegség parányi területe magába foglalta az összes
tengerparti várost cetarától Positanoig, sot még ezen felül is.

A Földközi-tenger fontosabb fovárosaiban, mint Cordobai Kalifátus, Granada, Antiochia, Kairó,
Konstantinápoly vagy Durazzo az amalfi kereskedok mindenhol lerakatokat és hajózási
támaszpontokat tartottak fenn. Kivívták maguknak a külön jogot, hogy pénzváltókat, szövet- és
posztóraktárakat létesítsenek.

Nagy hajózási tapasztalatuknak köszönhetoen az amalfiaiak megalkották a világ elso hajózási
törvénykönyvét, amellyel a rivális tengeri hatalmak elismerését is kivívták.
Az 1013-as súlyos szökoár jelentosen legyengítette haderejét, aminek következtében nem vett részt
az elso kereszteshadjáratokban és így kimaradt a Pisa, Genova és Velence által folytatott
területszerzési versenybol.

A kicsiny köztársaságot 1034-ben a Capuai Hercegség, majd 1039-ben a Salernói Hercegség
hódította meg, 1073-ban pedig Robert Guiscard normann csapatai. A város lakossága többször is
sikertelenül fellázadt a normannok ellen. Az utolsó Doge-t Amalfiból 1100-ban uzték el. A pisai flotta
1135-ben súlyos támadást mért a városra, amelynek során a belváros házainak többsége leégett. Ez
a támadás jelentette az Amalfi Köztársaság végét, s rövid de dicso történetét.

Ma a Dél Olaszországi Camparia tartomány turisztikailag leglátogatottabb része az un.
Amalfi Partvidék, amely 50 km hosszan nyúlik el. Ez Európa legszebb tengerparti útja,
amely egyben Világörökség része is.


 Kapcsolódó linkek:

Forrás.

Jeruzsálemi Szent János Független Lovagrend Ispotályos Lovagjai, Máltai Lovagok

Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Amalfi hercegség a Wikipádián